A célpont: a DY Pegasi
A DY Pegasi egy SX Phoenicis típusú pulzáló változó, amely 1 óra 45 percenként fényesedik fel újra. A csillag ritmikusan tágul és összehúzódik, közben a fényessége kb. 10,0 és 10,6 magnitúdó között változik.
A rövid periódus miatt egyetlen estén egy vagy két teljes ciklus is megfigyelhető. A fénygörbéje jellegzetes: gyors felfényesedés után lassabb halványodás következik. A pulzációs periódusát évtizedek óta mérik, és kimutathatóan lassan csökken, ezért minden új maximum-időpont értékes adat.
Az észlelések
Két este készültek felvételek egy Seestar S50 okostávcsővel (5 cm-es lencse, 250 mm fókusztávolság, színes szenzor), egyenként 10 másodperces expozícióval.
Dátum | Időszak (UT) | Felvételek | Felhasználható |
|---|---|---|---|
2026. november 14. | 17:48–20:28 | 464 | 437 |
2026. november 7. | 20:15–21:20 | 130 | 109 |
A távcső a felvételek mellé sötétképeket (darkokat) is készített. A november 14-i sorozat elegendően hosszú volt ahhoz, hogy több mint egy teljes pulzációs ciklust lefedjen.
Hogyan lett a képekből fénygörbe?
A módszer a differenciális fotometria: a változó fényét minden képen ugyanazon a mezőben lévő, állandó fényességű csillagokéhoz hasonlítjuk. Így a légkör változásai (pára, vékony felhő, átlátszóság) nagyrészt kiesnek.
Előkészítés: minden képből levontuk a szenzor hőmérsékletéhez legközelebbi sötétképet.
Igazítás: a Seestar alt-azimutális mechanikájú, ezért a látómező az este folyamán elfordul. Minden képet a csillagmintázat alapján igazítottunk egy referenciaképhez.
Fotometria: a csillagok fényét kis körös apertúrában mértük, az égi hátteret levonva. A V-szűrőhöz legközelebb álló zöld csatornát használtuk (az AAVSO jelölésével: TG).
Kalibráció: négy összehasonlító csillagot (000-BJR-290, -288, -292, -289) használtunk az AAVSO X43370AMMN szekvenciájából. Egy ötödik csillag (000-BJR-294) ellenőrzőként szolgált.
Szűrés: kihagytuk azokat a képeket, ahol az összehasonlítók hirtelen elhalványultak, ami átvonuló felhőre utal.
Időpontok: a felvételek közepének idejét heliocentrikus Julián-dátumra (HJD) számítottuk át, ahogy a pulzáló csillagok időzítéséhez szokás.
A fénygörbe
A november 14-i fénygörbén két maximum és a köztük lévő minimum is jól látszik: a DY Pegasi 10,04 és 10,61 V(TG) magnitúdó között változott. A felfényesedés kb. 20 perc alatt zajlik le, a halványodás ennek többszöröséig tart.
A mérés megbízhatóságát az ellenőrző csillag mutatja: a katalógus szerinti 12,041 magnitúdójára 12,050-et mértünk, a képenkénti szórás 0,06 magnitúdó volt. Egy 10 másodperces felvételtől, 5 cm-es távcsővel ez jó eredmény.
Mikor volt a maximum? Az O–C
Mindkét estén kb. 1,2–1,3 perccel később következett be a maximum, mint amit a legfrissebb előrejelzés mutatott. Az értékeket Thomas Berthold 2024-es elemzésének (OEJV 254) legutolsó efemeriszével vetettük össze.
Dátum | Maximum (UT) | HJD | O–C |
|---|---|---|---|
2026. november 14. | 19:36:18 | 2461359,3198 ± 0,0002 | +1,2 perc |
2026. november 14. | 17:51:21 | 2461359,2469 ± 0,0003 | +1,2 perc |
2026. november 7. | kb. 21:19 | 2461352,3920 ± 0,0004 | +1,3 perc |
Az O–C (observed minus calculated, azaz „mért mínusz számolt”) a változócsillagok órájának legegyszerűbb próbája. Ha a csillag periódusa változik, az O–C értékek az évek során elmozdulnak.
A legmegbízhatóbb a november 14-i, 19:36-os maximum, mert annak mindkét oldalát lefedték a mérések. A november 7-i maximum a sorozat legvégére esett, ezért azt a 14-i fénygörbe alakjának illesztésével becsültük. A hét nap különbséggel, egymástól függetlenül kapott, szinte azonos O–C arra utal, hogy az eltérés valós.
Tanulságok és tervek
Egy okostávcső alkalmas tudományosan használható változócsillag-mérésre, ha a felvételeket gondosan értékeljük ki. Néhány tapasztalat Seestar-tulajdonosoknak:
Mentsd el az egyes felvételeket FITS-ben. A Seestar által összeadott kép fotometriára nem alkalmas.
Mérj legalább egy teljes ciklust. A DY Pegasinál ez 2 óra; így biztosan lesz egy mindkét oldaláról lefedett maximum.
A maximum előre kiszámolható az efemeriszből, így az észlelés célzottan időzíthető.
A mezőforgás miatt a látómező szélén lévő csillagok időnként kicsúsznak a képből; összehasonlítónak a középső rész csillagai valók.
A méréseket AAVSO Extended formátumban előkészítettük, így beküldhetők a nemzetközi adatbázisba. A következő cél több, teljes ciklust lefedő éjszaka gyűjtése, hogy az O–C változását hosszabb távon is követni lehessen.
Források
Berthold, T. (2024): DY Peg O–C elemzés, Open European Journal on Variable Stars 254
AAVSO Variable Star Plotter – DY Peg összehasonlító szekvencia (X43370AMMN)
Klubtag
