Egy pulzáló csillag szívverése okostávcsővel – a DY Pegasi Seestar S50-el

Egy 5 centiméteres okostávcsővel, két őszi estén, összesen több mint 550 felvételből sikerült felrajzolni a DY Pegasi fénygörbéjét, és két maximumának időpontját is percre pontosan megmérni. Az eredmény azt mutatja, hogy a csillag ma kb. 1 perccel később éri el a fényességmaximumát, mint amit a legfrissebb szakirodalmi előrejelzés jósol.

A változócsillag-észlelés sokáig a vizuális becslések és a drága CCD-kamerák terepe volt. A Seestar S50-hez hasonló okostávcsövek azonban minden felvételt FITS formátumban is elmentenek, ami lehetővé teszi a valódi fotometriát. Kíváncsiak voltunk, mire elég ez a kis eszköz egy gyorsan változó csillagnál.

Egy pulzáló csillag szívverése okostávcsővel – a DY Pegasi Seestar S50-el

A célpont: a DY Pegasi

A DY Pegasi egy SX Phoenicis típusú pulzáló változó, amely 1 óra 45 percenként fényesedik fel újra. A csillag ritmikusan tágul és összehúzódik, közben a fényessége kb. 10,0 és 10,6 magnitúdó között változik.

A rövid periódus miatt egyetlen estén egy vagy két teljes ciklus is megfigyelhető. A fénygörbéje jellegzetes: gyors felfényesedés után lassabb halványodás következik. A pulzációs periódusát évtizedek óta mérik, és kimutathatóan lassan csökken, ezért minden új maximum-időpont értékes adat.

Az észlelések

Két este készültek felvételek egy Seestar S50 okostávcsővel (5 cm-es lencse, 250 mm fókusztávolság, színes szenzor), egyenként 10 másodperces expozícióval.

Dátum

Időszak (UT)

Felvételek

Felhasználható

2026. november 14.

17:48–20:28

464

437

2026. november 7.

20:15–21:20

130

109

A távcső a felvételek mellé sötétképeket (darkokat) is készített. A november 14-i sorozat elegendően hosszú volt ahhoz, hogy több mint egy teljes pulzációs ciklust lefedjen.

Hogyan lett a képekből fénygörbe?

A módszer a differenciális fotometria: a változó fényét minden képen ugyanazon a mezőben lévő, állandó fényességű csillagokéhoz hasonlítjuk. Így a légkör változásai (pára, vékony felhő, átlátszóság) nagyrészt kiesnek.

  1. Előkészítés: minden képből levontuk a szenzor hőmérsékletéhez legközelebbi sötétképet.

  2. Igazítás: a Seestar alt-azimutális mechanikájú, ezért a látómező az este folyamán elfordul. Minden képet a csillagmintázat alapján igazítottunk egy referenciaképhez.

  3. Fotometria: a csillagok fényét kis körös apertúrában mértük, az égi hátteret levonva. A V-szűrőhöz legközelebb álló zöld csatornát használtuk (az AAVSO jelölésével: TG).

  4. Kalibráció: négy összehasonlító csillagot (000-BJR-290, -288, -292, -289) használtunk az AAVSO X43370AMMN szekvenciájából. Egy ötödik csillag (000-BJR-294) ellenőrzőként szolgált.

  5. Szűrés: kihagytuk azokat a képeket, ahol az összehasonlítók hirtelen elhalványultak, ami átvonuló felhőre utal.

  6. Időpontok: a felvételek közepének idejét heliocentrikus Julián-dátumra (HJD) számítottuk át, ahogy a pulzáló csillagok időzítéséhez szokás.

A fénygörbe

A november 14-i fénygörbén két maximum és a köztük lévő minimum is jól látszik: a DY Pegasi 10,04 és 10,61 V(TG) magnitúdó között változott. A felfényesedés kb. 20 perc alatt zajlik le, a halványodás ennek többszöröséig tart.

A mérés megbízhatóságát az ellenőrző csillag mutatja: a katalógus szerinti 12,041 magnitúdójára 12,050-et mértünk, a képenkénti szórás 0,06 magnitúdó volt. Egy 10 másodperces felvételtől, 5 cm-es távcsővel ez jó eredmény.

Mikor volt a maximum? Az O–C

Mindkét estén kb. 1,2–1,3 perccel később következett be a maximum, mint amit a legfrissebb előrejelzés mutatott. Az értékeket Thomas Berthold 2024-es elemzésének (OEJV 254) legutolsó efemeriszével vetettük össze.

Dátum

Maximum (UT)

HJD

O–C

2026. november 14.

19:36:18

2461359,3198 ± 0,0002

+1,2 perc

2026. november 14.

17:51:21

2461359,2469 ± 0,0003

+1,2 perc

2026. november 7.

kb. 21:19

2461352,3920 ± 0,0004

+1,3 perc

Az O–C (observed minus calculated, azaz „mért mínusz számolt”) a változócsillagok órájának legegyszerűbb próbája. Ha a csillag periódusa változik, az O–C értékek az évek során elmozdulnak.

A legmegbízhatóbb a november 14-i, 19:36-os maximum, mert annak mindkét oldalát lefedték a mérések. A november 7-i maximum a sorozat legvégére esett, ezért azt a 14-i fénygörbe alakjának illesztésével becsültük. A hét nap különbséggel, egymástól függetlenül kapott, szinte azonos O–C arra utal, hogy az eltérés valós.

Tanulságok és tervek

Egy okostávcső alkalmas tudományosan használható változócsillag-mérésre, ha a felvételeket gondosan értékeljük ki. Néhány tapasztalat Seestar-tulajdonosoknak:

  • Mentsd el az egyes felvételeket FITS-ben. A Seestar által összeadott kép fotometriára nem alkalmas.

  • Mérj legalább egy teljes ciklust. A DY Pegasinál ez 2 óra; így biztosan lesz egy mindkét oldaláról lefedett maximum.

  • A maximum előre kiszámolható az efemeriszből, így az észlelés célzottan időzíthető.

  • A mezőforgás miatt a látómező szélén lévő csillagok időnként kicsúsznak a képből; összehasonlítónak a középső rész csillagai valók.

A méréseket AAVSO Extended formátumban előkészítettük, így beküldhetők a nemzetközi adatbázisba. A következő cél több, teljes ciklust lefedő éjszaka gyűjtése, hogy az O–C változását hosszabb távon is követni lehessen.

Források

Megosztás Facebook